Pletyka az emeleti korlátról

Bálint sarkon fordult, otthagyva Balogot a szuterén hűvösében, és gyors léptekkel indult fel a földszinti folyosó felé. A fojtogató gázszag már a lépcsőház alsó kanyarulatában összekeveredett a nedves vakolat porával. A kapualjban Máté dermedten bámulta a kezében tartott sárga tértivevényes levelet, amelyet a postás épp az imént nyomott a markába — a bank azonnali fizetési felszólítása volt az, tetején a piros végrehajtási pecséttel.
Mielőtt Bálint megszólíthatta volna a megtört fiatalembert, az első emeleti korlát felett megjelent Erzsi néni elnyűtt otthonkája. Az idős asszony apró, éles szemei végigsiklottak a földszinti csoportosuláson, majd tekintete Bálintra szegeződött. Nem zavarta a szivárgó gáz híre, sem a hatósági kocsik morajlása az utcán; őt egyedül a ház belső mozgásai érdekelték.
– Bálintka! – kiáltott le fojtott, rekedtes hangon, miközben a korlátra támaszkodott. – Jó hogy látom. Csak szólni akartam, hogy a doktor úr rendelőjénél tegnap éjjel sem aludtak. Azt a fiatal barna nőt láttam besurranni a hátsó ajtón, egy síró pólyással a karján... Tudja, a doki mostanság sokat kártyázik Balog úrral, nem hiányzik neki semmi extra bonyodalom. Ugye nem miattam jöttek a hatóságok?
Bálint gyomra görcsbe rándult. Erzsi néni ártatlan pletykának álcázott megjegyzése hajszálpontosan betalált: Erika és a csecsemő jelenléte Dr. Szabó rendelőjében már nem volt rejtve a ház mindent látó szeme elől.