A hitelcsapda hálójában

A szuterénbe vezető kopott kőlépcsőn még fojtogatóbbá vált a gáz szaga. Bálint a zsebéből kihúzott apró kulcscsomóval küzdött a nyirkos homályban, ám mielőtt elérte volna a főcsap elzáróját, a lépcsőforduló árnyékából Dr. Balog Henrik lépett elő. Az ügyvéd kifogástalanul szabott öltönyén nyoma sem volt a házat elárasztó porszagnak, kevély tartása pedig éles ellentétben állt a lépcsőházi káosszal.
– Hiába igyekszik, Bálint – jegyezte meg Balog halk, jéghideg hangon, miközben egy vaskos iratcsomót csúsztatott vissza a bőrmappájába. – A katasztrófavédelem kényszerfelújítási végzése visszavonhatatlan. Molnár Mátéék lakáshitele a harmadik elmaradt törlesztőrészlet után felmondásra került, a mai nap pedig a végrehajtási szakasz elkerülhetetlen nyitánya.
Máté a korlátnak támaszkodva állt pár lépéssel feljebb, arca hamuszürke volt a tehetetlenségtől. Bianka megtakarításai a felújításra elmentek, a banki kamatemelések pedig végleg csapdába ejtették a fiatalokat. Balog pontosan tudta, hogy a házra kirótt milliós gyorsjavítási kötelezettség most azonnali fizetésképtelenségbe taszítja őket.
– Egy órájuk van, hogy aláírják a nyomott áras vételi opcióról szóló megállapodást, mielőtt a hatóság lezárja az épületet – tette hozzá Balog, Bálint szemébe nézve. – Maga pedig jobban tenné, ha nem a csapokkal bajlódna, hanem elgondolkodna a saját helyzetén.
Bálint ökle összeszorult a vascsövön. A gáz szivárgott, az ultimátum ketyegett, Balog Henrik pedig a ház lakóinak kiszolgáltatottságából építette tovább az birodalmát.