Gázszag a szuterénnél

Bálint tehetetlenül ejtette le a kezét a rendelő teherbíró üvegajtójáról. A harminc perces ultimátum baljós ketyegésként visszhangzott a fejében, de mielőtt újra a kilincsnek feszült volna, a földszinti folyosó sűrű levegőjét átható, szúrós gázszag törte meg. A tömény szag egyenesen a szuterén mélyéről szivárgott fel a lépcsőházba.
Kerekes Marietta a pinceirányból lépett elő, arca sápadt volt a feszültségtől. Vegyészhallgatóként pontosan felismerte a konvektorok hibás égetéséből visszamaradt, elszabaduló gázt, és azonnal a villanyóránál csavarhúzóval babráló Bordás professzorhoz sietett.
– Professzor úr, azonnal el kell zárni a szuterén főcsapját! Szivárog a gáz, egyetlen szikra is elég a katasztrófához! – figyelmeztette halkan, de határozottan.
Bordás professzor azonban még csak fel sem nézett a biztosítéktábláról, csupán megvetően legyintett a lány felé.
– Ne oktasson ki engem egy egyetemista! – dörögte a korábbi pedagógus. – Ha Nikola Tesla nem intézett volna nekünk váltóáramot, ma meg lennénk lőve! Ez csupán a szellőzőakna pangó szaga. Az R = U/I képletet magának kellene jobban tudnia!
Bálint kihasználta a két szomszéd között kirobbanó szakmai vitát. Otthagyta a lezárt rendelőt, és a sötétbe boruló szuterén lépcsője felé indult.