Zárt ajtó a földszinten — folytatás

A hatósági ultimátum okozta zűrzavart kihasználva Erika a síró csecsemőt szorosan a mellkasához szorítva rohant le a lépcsőn, egyenesen Dr. Szabó földszinti magánrendelője felé. Bálint kétségbeesetten küzdötte át magát a megriadt lakók tömegén, de mire utolérte volna a nőt, a rendelő leharcolt üvegajtója fémes kattanással zárult be a szeme előtt.
Az ajtó mögött a belső zár retesze gyorsan a helyére ugrott. Dr. Szabó András felgyűrt ingujjal, feldúltan engedte le a sötétítőt, de a szűk résen át élesen leszólt a folyosón rekedt biztonsági őrnek. Odabent a csecsemő elviselhetetlen, éles sírása visszhangzott a kopott csempék között.
– Egy lépést se tovább, Bálint! – szűrődött ki a szerencsejáték-függő orvos rekedt, vibráló hangja. – Pontosan tudom, mi folyik odafent. Balog Henrik még ma este ráterheli a kártyaadósságomat a rendelőre, ha nem teszem le neki a készpénzt. Nincs több időm.
Bálint dühösen dörömbölt az ajtón, miközben a hátuk mögött Bordás professzor már fenyegetően méricskélte a folyosói villanyórát, az ingadozó feszültség miatt morogva. Bálint kétségbeesetten pillantgatott a lépcső felé, attól rettegve, hogy Enci meglátja őket.
– Engedj be, Szabó! Erika, hozzátok ki a gyereket! – sziszegte magukból kivetkőzve.
– Egyetlen lépést sem tesznek ki innen – vágta rá hűvösen a doki. – Ha fél órán belül nem szerzel nekem pénzt Balog kifizetésére, személyesen hívom le Encit, és bemutatom neki a gyereket meg az édesanyját. Választhatsz: kiperkálod a tartozásomat, vagy az egész ház megtudja az igazságot.