Piros toll a lépcsőfordulóban

A széttört üvegekből tömény, édeskés parfümillat áradt szét a dohos folyosón, azonnal elnyomva a pincéből felszivárgó szennyvíz szagát. Mielőtt Ricsi lecsaphatott volna a szilánkok között heverő épp dobozokra, nehéz, kimért léptek kopogása visszhangzott a felső forduló felől. Fekete Zoltán tűnt fel a korlátnál, hóna alatt a vastag, fekete jegyzőkönyvvel és egy kinyitott tollal.
– Azonnal álljanak meg! – dörrent rájuk Zoltán, szemeiben a szabálymániások elszánt szigorával. Lassan a szilánkok széléhez lépett, és a toll hegyével rábökött a szétfolyt folyadékra. – A társasházi házirend értelmében a közös használatú folyosókon gyúlékony, tisztázatlan eredetű árut szállítani és veszélyes hulladékot hagyni szigorúan tilos! Különösen most, amikor a pincét elárasztotta a víz.
– Ne szórakozzon velem, Zoltán! – sziszegte Ricsi dühösen, miközben a megmaradt kartont a mellkasához szorította. – Inkább a lentiekkel foglalkozzon!
– Engem nem érdekel a magyarázkodás, Székely úr – vágott közbe Zoltán fagyosan, és máris közelebb lépett, hogy felírja az adatokat. – Odalent a hatósági ellenőrök már az udvari bejárót vizsgálják. Ha három percen belül nem takarítják el ezt a veszélyes anyagot, személyesen terjesztem elő a rendőri intézkedést.
Bálint a rendelő félig nyitott ajtajára pillantott. Ha Fekete Zoltán még egy lépést tesz lefelé és bevonja a kiérkező hatóságot, a rendelőben rejtőző Erika és a csecsemő azonnal a hivatalos jegyzőkönyv közepén találja magát.