Piros szegélyű hirdetmény

Fekete Zoltán nem hagyott teret a további tiltakozásnak. A zseblámpát a füstölgő elosztódobozról a lépcsőházi hirdetőtáblára irányította, majd zakója belső zsebéből egy előre kinyomtatott, piros szegélyű hirdetményt húzott elő. Határozott mozdulattal ragasztotta a plexi mögé. A hivatalos pecséttel ellátott papír nemcsak a másnap reggeli kötelező lakásbejárást rögzítette, hanem szigorú büntetéssel fenyegetett minden folyosón felejtett tárgyért, kerékpárért vagy engedély nélküli elektromos csatlakozásért.
– Akinek holnap reggel nyolcig lom vagy illegális vezeték van a lakása előtt, az büntetésre és azonnali elszállításra számítson! – dörögte Fekete, majd Balog ügyvéd kíséretében megindult lefelé a lépcsőn. Kimért lépteik ütemesen visszhangoztak a kormos falak között, míg a lakók dermedten nézték a távolodó fénynyalábot.
Székely Ricsi az első adandó pillanatban kisiklott a szomszédok gyűrűjéből. A szuterén lépcsőin lefelé menet hideg verejték csörgött a gerincén; a gondolatra, hogy a kényszerárverező ügyvéd végigkutatja a szuterén 2-es raktárt a csomagtartóból árult osztrák öblítők és csempészett kávék között, összeszorult a gyomra. A félig nyitott ajtó mögül Lugosi Jenő riadt tekintete villant elő a sötétben, miközben a füst szaga lassan bejárta a folyosókat.
A földszinti kapualjban Marika néni a kisbolt elé lépett a mécsesével. Ahogy Lívia lesietett a lépcsőn, az idős boltosnő halk, elgondolkodtató félmondatot ejtett el: – Zoltán megint a szabályaival takarózik... pedig jobban tenné, ha a Szabó család elszálló adósságaira figyelne. Lívia szaggatottan bólintott, szorosan magához ölelve az eltáskázott nyugtatókat, miközben a ház lakói feszülten figyelték egymást a teljes sötétségben.