Piros jelzés a korláton

Bálint kihasználta a pillanatnyi zavart, és visszalépett egy fokot a hűvös korlát mellé. Erzsi néni szorosabbra fogta a barna borítékot, de mielőtt újra megszólalhatott volna, fentről nehéz, kimért léptek zaja verte fel a lépcsőházat.
Fekete Zoltán ereszkedett le a negyedik emeletről, élére hajtott sötétkék zakójában, karja alatt vastag iratrendezővel. Tekintete végigsöpört a félhomályos fordulón, majd megállt a korlátra tekerődzött, szigetelőszalaggal rögzített hosszabbítón, amit Karesz vezetett ki a lakásából.
– Ez elképesztő! – csattant fel a közös képviselő hangja, és egyből Bálinték elé lépett. – A katasztrófavédelem ellenőrei a földszinten írják a jegyzőkönyvet a tűzvédelmi szabálytalanságokról, maga meg itt álldogál, Bálint? Ahelyett, hogy elpakolná a folyosóra kitett lomokat?
Fekete úr előhúzott a mappájából egy piros szegélyű, hivatalos figyelmeztető nyomtatványt, és teátrális mozdulattal a falra ragasztotta, közvetlenül a villanyóra-szekrény mellé.
– Ha a bizottság ezt a kábelrengeteget meglátja, azonnali bírságot szabnak ki a házra! Húsz percet adok, utána elvitetem az összes engedély nélküli holmit a folyosóról!
Erzsi néni bosszúsan sziszegve süllyesztette táskájába a borítékot, tudva, hogy Fekete szigorú jelenlétében most képtelen folytatni a zsarolást. A második emeleti ajtó résnyire nyílt: Enci nézett ki a folyosóra, kezében a telefonjával, amelyből halk, pattogó élő közvetítés hangja szűrődött ki. Bálint kihasználva Fekete úr szónoklatát, némán megindult felfelé a lépcsőn.