Öntapadós intés a folyosói félhomályban

Molnár Máté a harmadik emeletre felérve a fal tövébe támasztotta azt a vaskos papírdobozzt, amiben a lent szerzett, féláras öblítőket és a felújításhoz szükséges apróságokat hozta fel a földszinti kisboltból. A kimerültségtől szinte alig állt a lábán, így úgy döntött, a kiürült kartont csak vacsora után viszi le a szelektív gyűjtőbe. A Vászoly utca 6. vékony falai mögül halk tv-zaj szűrődött ki, amikor a lépcsőházorsóban váratlanul megkondultak egy nehéz, kimért léptek.
Fekete Zoltán, a negyedik emeleti közös képviselő tartotta esti ellenőrző körútját. Szemében a bürokrácia elszánt szigora égett, élére vasalt inge nyakáig gombolva feszült. Amikor megpillantotta a menekülési útvonalat eltorlaszoló kartondobozt, megtorpant. Zsebéből teátrális mozdulattal húzta elő a megszokott, sárga öntapadós tömböt és a piros golyóstollát, majd elfojtott felháborodással körmölni kezdett.
– A tűzvédelmi szabályzat 12-es cikkelyének kirívó megsértése! – dörögte Fekete úr a félhomályos folyosón, miközben a figyelmeztető cédulát látványosan a doboz tetejére simította. – A folyosó nem magánraktár, Molnár úr! Ha mindenki csak úgy ottfelejtené a limlomjait, egy esetleges füstátvilágításnál egymáson taposnánk el! Húsz percet adok a kiürítésre, különben felszámolom a rendkívüli takarítási pótdíjat!
A szigorú dorgálásra halkan kattant a szomszédos ajtó zárja, és Köves Dezső lépett ki a folyosóra. A hatvanhét éves, mindig elegáns nyomdász gáláns mosollyal igazította meg a kalapját, majd a feszült közös képviselő és a megszeppent Máté közé lépett. Reccsenő ízületekkel, de végtelen úriemberként hajolt meg Fekete úr előtt, majd finom mozdulattal végigsimított a doboz peremén.
– Igaza van, kedves Zoltán úr, a rend a lelke mindennek ezen a nehéz tető alatt – mondta Dezső bá mézesmázos, mégis tekintélyt parancsoló hangján, miközben csendes kacsintással jelezte Máténak, hogy bízza rá a dolgot. – Ám engedje meg, hogy mint öreg grafikus, átvegyem ezt a szegény kartont. Pontosan ilyen jó tartású anyagra van szükségem a kézműves paszpartuzási munkáimhoz. Így a folyosó azonnal megtisztul, a szabályzat sértetlen marad, a fiatalok meg lélegzethez jutnak.
Fekete úr gyanakodva jártatta a szemét a kalapos öregúron, de Dezső bá lefegyverző, békítő modorával szemben nem talált hivatali paragrafust. Hümmögve eltette a tollat, majd méltóságteljesen elvonult a lépcsőforduló felé. Amint a léptek elhaltak, Dezső bá beemelte a kartont a lakásába – abba az alkovba, ahol a kisfeszültségű kéziprés alatt éppen egy hiányzó közműigazolás száradt a megszorult szomszédok megsegítésére.