Ohm törvénye a kapualjban

Dániel még fel sem dolgozhatta Erzsi néni baljós szavait, amikor az első emeleti ajtó nyikordulásából előkeveredett Dr. Bordás András. A nyugalmazott mérnök-tanár kezében egy matuzsálemi korú, analóg feszültségmérő piroslott, mint valami szent relikvia. A házat fojtogató paranoia és fenyegetések sűrűjében Bordás professzor felbukkanása mindig a tudományos elme ritka, bár teljesen elborult világosságát hozta el a lépcsőházba.
– Dánielke! – kiáltott fel az öregúr, fittyet hányva a folyosón terjedő rettegésre. – Az áramerősség és a feszültség hányadosa megint instabil a kettes fázison! R egyenlő U per I, ezt még a sarki zöldségesnek is tudnia kéne! Maga adatelemző, hát számolja ki, mekkora abszurditás folyik itt!
Dr. Balog Henrik, az ügyvéd úr pattanásig feszült idegekkel lépett ki a kapualj árnyékából, szorosan a nyomában Fekete Zoltán közös képviselővel. Balog sápadt arccal, felháborodottan próbált jogi tekintélyt parancsolni, de a mérnök úr kioktató professzori gesztusa egy pillanatra még a készülő feljelentést is lefékezte.
– Tisztelt Professzor úr, itt most törvénysértésekről van szó, nem fizikaóráról! – sziszegte Balog, miközben Fekete úr gyanakvóan méregette a lépcsőfordulóban kővé dermedt Dánielt.
– A fizika törvényeit nem tudja beperelni, ügyvéd úr! – intett lezseren Bordás. – Ha a hálózat túlterhelődik, a biztosíték nem kér idézést. Különben is, Bálint a huszonnégy órás műszakja előtt még megjegyezte a folyosón, hogy Zoltán ma már háromszor járta körbe a házat... A logika alapszabálya: a káosz mindig a legkisebb ellenállás irányába áramlik!
Dániel szorosan a korláthoz lapult. A tudományos kioktatás abszurd pillanata sem oszlatta el a veszélyt: Bordás műszerének mutatója vészjóslóan kilendült a piros mező szélére.