Halk szavak az ablakmögül

Bálint erőt vett magán, s az ajtórést kihasználva besiklott a lakásukba, mielőtt Enci kérdőre vonhatta volna a sápadtságát. A zár kattanása mögött azonban a ház fojtogató feszültsége nem csillapodott, sőt: a folyosó sötétjéből újabb léptek zaja verte fel a csendet.
Kelemen Dániel igyekezett észrevétlenül lejutni a lépcsőn. A zsebében meglapuló telefon újra megrezrent – egy újabb rövid, fenyegető üzenet érkezett a tegnap esti titkos lépéséről, ami miatt a gyomra görcsbe rándult. Ahogy a félemeleti fordulóhoz ért, a vastag falak közül váratlanul kitárult a belső udvarra néző apró ablak.
Erzsi néni könyökölt ki rajta, látszólag csak a párás levegőt beszívni. Megfakult, átható tekintete azonnal Dánielre szegeződött.
„Jó estét, Dánielke” – mormolta az öregasszony olyan halkan, hogy a hangja alig terjedt túl a lépcsőfokokon. „Csak szólok, hogy vigyázzon a lépteire. Dr. Balog Henrik az imént még Fekete úrral és a megrettent Biankával vitatkozott a kapualjban. Az ügyvéd úr dühében bejelentéssel fenyegetőzött, és azt mondta, valaki a második emeletről szándékosan szabotálja a ház ügyeit.”
Az öregasszony csipkelődő mosollyal visszahúzódott az ablak mögé. Dániel leblokkolt a lépcsőfokon: az ártalmatlan szomszédi pletyka mögött megértette a rejtett figyelmeztetést. A hurok lassan szorulni kezdett körülötte.