Ohm-törvény és a névtelen SMS

Kelemen Dániel a második emeleti lakásában ülve próbálta lelassítani a pulzusát, de a telefonja hirtelen éleset rezrent a konyhaasztalon. A kijelzőn egy ismeretlen számról érkező üzenet világított: „Tudom, mit döntöttél tegnap éjjel. A Vászoly utca falai mindent hallanak.” Dánielt jéghideg verejték verte ki. Görcsösen markolta a készüléket, miközben az ablakhoz lépve kényszeresen kikémlelt a sötétedő belső udvarra, mintha a zsarolója épp a kuka mögül figyelné.
Mivel a bezártságtól fojtogató roham kerítette hatalmába, Lesietett a földszinti kisbolt irányába, hátha egy koffeindózis helyrebillenti az idegeit. A lépcsőfordulóban majdnem felborította Dr. Bordás Andrást, aki csoszogva, feszülten méregette a falból kiálló elektromos vezetékeket.
– Vigyázzon már, fiatalember! – horkant fel a nyugalmazott tanár úr, és idegesen megigazította a szemüvegét. – Ebben a házban az idegek is túlfeszültek! Pedig R egyenlő U per I, ezt mindenkinek tudnia kellene! Én még ettem a három hatvanas kenyérből, de ekkora káoszt még nem láttam!
Dániel csak riadtan bólintott, és besiklott a kisbolt ajtaján. A pult mögött Szilágyi Marika a zsemlék pakolása közben éppen egy ártatlannak szánt félmondatot ejtett el:
– Fekete Zoltán megint körbejárt a házban... mondjuk nem csoda, a tegnap esti dolgok után senki sem alszik nyugodtan.
Dániel keze megremegett. A tegnap esti titka kikerült a sötétből, és a zsebében lapuló telefon újra megrezzent.