Nóra gyanús távozása

Dániel nem mozdult. A telefon képernyője egyre égetőbbnek tűnt a kezében, a fenyegető sorok pedig lassan összefolytak a szeme előtt. A külső ajtó felől érkező halk, fémes koppanás hangja az egész házat áthatotta, és egy pillanatra mintha mindenki lélegzetvisszafojtva várakozott volna. A folyosó némaságába belehasított egy alig hallható lépés, ami a felsőbb szintekről érkezett. Valaki közeledett.
A negyedik emeleten Tóth Márk a kukucskálón keresztül szinte beleolvadt az ajtóba. Látni vélte Varga Nóra lakásának ajtaját résnyire nyílni, majd a nőt kisuhanni a folyosóra. Nóra sietős, ideges mozdulatokkal nézett körül, mintha valakit vagy valamit keresne. Egy elegáns, de szokatlanul nagy, sötét sporttáska lógott a vállán, melynek pántja feszülten húzódott a kabátján keresztül. Márk szíve hevesen dobogott; Nóra mozgása zavaros volt, nem a megszokott reggeli rutin. A nő pillantása átsiklott az ajtókon, megállt a lépcsőház felől érkező hangoknál, majd egy gyors mozdulattal elindult lefelé, anélkül, hogy akár csak egyszer is a lift felé vette volna az irányt.
Lent, az első emeleten Kovács Tibor és Szilágyi Marika is hallották a sietős lépteket. Tibor a csavarhúzót szorongatta, mintha az nyújthatna védelmet a láthatatlan fenyegetés ellen. Marika az ajtókeretnek támaszkodva figyelte, ahogy Nóra árnyéka átsuhan az emeleti fordulón. A nő mozdulataiból, a sietős, már-már menekülő tempójából világos volt: Varga Nóra nem csupán egy reggeli ügyre sietett. Valami sokkal súlyosabb dolog történt, ami a tegnap esti titkot újból felélesztette, és most már nem csak fenyegetőzött, hanem cselekedett is. A levegőben fojtogató feszültség ült, és a lakók tudták, hogy ez a nap sem múlik el nyomtalanul. Erikát a saját lakásában tartotta fogva a félelem.