Névtelen üzenet a zárt ajtó mögött

A másodikon meglévő feszültség átszivárgott a zárt ajtókon is. Kelemen Dániel a lakásában ült a vöröses félhomályban, ujjai görcsösen szorították a telefont. A kijelző sötét üvegén hirtelen felvillant egyetlen névtelen értesítés: „Tudjuk, mit töröltél tegnap éjjel. Nem marad nyomtalanul.” A hideg veríték azonnal kiverte a tarkóját; a tegnap esti elhamarkodott döntése, amivel megpróbált végleg kilépni a céges adathálózatból, mégsem maradt észrevétlen.
Kint a folyosón Bálint fojtott szitkozódása hallatszott, amint eltolta maga elől az elszántan álló Erzsi nénit, de Dániel képtelen volt a gangon zajló drámára figyelni. Ösztönösen az ablakhoz lépett, és a belső udvar árnyékait kémlelte. Odalent, a világosabb kapualj közelében Köves Dezső épp udvariasan kalapot emelt a mellette elhaladó lakók előtt, mintha mit sem sejtene a házban uralkodó pattanásig feszült hangulatról.
Dániel gyanakodva ellenőrizte a zár kattanását az ajtaján. A lépcsőház felől ekkor halk, szaporázó léptek zaja szűrődött be: Horváth Bianka lopózott fel a harmadik emelet felé, táskáját a mellkasához szorítva, riadt tekintettel kerülve ki a folyosói vitát. Dániel tudta, hogy ebben a házban senki sincs biztonságban – a tegnapi titok most már elhagyta a szobáját, és elindult a láthatatlan csatornákon.