Néma figyelmeztetés

Nóra elrohanó lépteinek zaja még ki sem hűlt a második emeleti folyosón, amikor Kelemen Dániel lassan visszahúzódott félig nyitott ajtaja mögé. A sötét lakásban csak a számítógépe készenléti fénypontja derengett, de a fiatal adatelemző nem mert villanyt gyújtani. A tegnapi, elhamarkodott felmondása óta úgy érezte, mintha teljesen kicsúszott volna a talaj a lába alól, a lépcsőházban tomboló fejetlenség pedig csak felerősítette a benne feszülő rettegést.
A korlát közelében Bálint és Enci fojtott hangú, szaggatott vitája szűrődött át a félhomályon. Bálint sápadtan, remegő kézzel szorongatta a kabátja zsebét, miközben Enci kétségbeesetten próbálta kihúzni belőle, mit rejteget Bordás professzor vádaskodó pillantása elől. Egyikük sem tudta, hogy a gázszag és a kinti szirénák villogása közepette mindannyian ugyanannak a hálónak a foglyai.
Ekkor Dániel zsebében élesen megrezrent a telefon. A kijelző hideg kék fénnyel világította meg rémült tekintetét. Egy ismeretlen számról érkezett rövid üzenet állt a képernyőn: „A döntésed nem maradt észrevétlen. A házban minden lépésednek ára van.”
Dániel tenyere nyirkossá vált a mobilt szorongatva. A tehetetlenség fojtogató érzése összenyomta a mellkasát: a saját egzisztenciális összeomlása elől menekülve most egy olyan átláthatatlan, veszélyes játszma kellős közepén találta magát, ahol a névtelen megfigyelő pontosan látta minden mozdulatát.