A fekete terepjáró árnyéka

Ahogy a szuterén ablakának betörése fülsiketítő zörejjel visszahangzott az udvarról, a hideg huzat még élesebben kavarta fel a gázbűzt a lépcsőházban. Dr. Bordás András a korlátot szorongatva próbált egyensúlyt tartani, miközben a kint várakozó tűzoltóautó kékes villogása ritmikusan pásztázta a földszinti kapualjat.
A postaládák melletti szűk átjáróban Fekete Zoltán elemlámpával próbált gátat szabni a riadt lakóknak, ám a kavarodásban egy váratlan alak lépett be a kapun. Varga Nóra volt az. Zaklatottan, átázott kabátját magára szorítva sietett be, sűrűn hátrapillantva az utcán járó motorral várakozó, sötétített üvegű terepjáró felé. A nő remegő kézzel egy vaskos mappa szélét igyekezett elrejteni a kabátja alá.
„Nóra kisasszony, álljon meg! A szuterént lezárták!” – szólt rá Fekete Zoltán, de a nő tudomást sem vett róla. Pánikszerűen a postaládájához lépett, s egy kisméretű papírköteget gyömöszölt a nyílásba, mielőtt elindult volna a lépcsőn.
A lépcsőforduló árnyékából Dr. Balog Henrik lépett elő. A kimért ügyvéd egyetlen hűvös pillantással állította meg a nőt, majd halkan odasúgott valamit. Nóra arca teljesen elfehéredett a kékes villogásban, s szó nélkül rohott fel a másodira.