Mélyhang és szikraeső

A fojtogató suttogást hirtelen fülsiketítő, torzított gitárbőgés vágta át a másodikon. Karesz, aki már kora délután óta részegre itta magát a lakásában, tövig tekerte a hatalmas Marshall erősítők potmétereit. A falak megremegtek a nehéz, mély basszustól, miközben az áramkörei – amelyeket az éjjel illegálisan kötött rá Sipos Bendegúz bányászgépeinek hálózatára – kétségbeesetten próbálták kiszolgálni a felvett teljesítményt. Bartha Zsófia a szomszédban halkan felsóhajtott, majd meggyújtott egy újabb zsályafüstölőt, hogy megtisztítsa a lépcsőház mérgezett auráját.
A folyosón állók szava bent rekedt. Fekete Zoltán dühödten indult meg Karesz ajtója felé, de mielőtt elérte volna a kilincset, a falban futó vezetékek felől éles, villódzó sercegés hallatszott. A főelosztó dobozából vakító kék ívfény csapott ki, amit orrfacsaró, égett műanyag szag kísért. A következő másodpercben a teljes ház sötétségbe borult; kihunytak a lépcsőházi lámpák, és az elektromos rendszer egyetlen hatalmas pukkanással teljesen leégett.
A vaksötétben azonnal eluralkodott a pánik. Dr. Szabó András rettegve támaszkodott a korlátnak, míg Dr. Bordás András szaggatottan zihálva próbálta felidézni az egyenleteit a vészhelyzet közepette. Dániel kitépte a saját lakása ajtaját, és a folyosóra lépett, ahol pillanatok alatt összegyűltek a lakók. Szabó Gábor és Enci is előkerült a sötétből, miközben Székely Ricsi emelt hangon szidta a felelőtlenséget. A vaksötét lépcsőházban pattanásig feszült a lincshangulat Karesz bezárt ajtója előtt.