Korom és szabotázs a szekrényben

Dr. Balog Henrik jéghideg fenyegetése még ott visszhangzott a vak sötétben, amikor Dániel zseblámpájának szűk fénysugara az elosztószekrény felé pásztázott. A csípős füstszag szinte megfojtotta a lépcsőházat, de ahogy a fémlemezre vetült a fény, Dániel dermedten állt meg. Nem csupán egy túlhajtott Marshall erősítő okozott zárlatot: a fővezeték mellett egy hevenyészett, illegális csapolás koromfekete maradványai éktelenkedtek. Bendi kriptobányász hálózata és Karesz monstruma egyszerre rántotta le a hálózatot a mélybe.
A korláton túl, a zűrzavaros homályban Bálint alakja villant fel egyetlen másodpercre. Rettegve szorította kabátja alá a vastag, barna borítékot, kihasználva a lakók tolongását. „Nem én voltam… semmit nem tudok!” – dadogta szaggatottan, amikor a rémült Dr. Szabó András majdnem felborította őt a lépcsőfordulóban. Bálint erőszakosan lefejtette magáról az orvos remegő kezét, s a sötétséget kihasználva a földszint felé menekült.
Odafent, a belső udvarra néző ablakban Marietta csöndben húzódott vissza a gyertyafény mellől. Tudta, hogy a szomszéd házban Ottó már aggódva várja a kialudt fények miatt. Eközben Fekete úr Dániel mellé lépett, és szigorú tekintettel mérte fel a szabotált kábelt. „Ez szabotázs és közveszélyokozás” – dörögte a közös képviselő. „Senki nem hagyja el a házat, amíg a hatóság meg nem érkezik!”