Kopogás a szuterén ajtaján

Bálint mélyebbre húzódott a kapualj homályában, amikor az ismeretlen férfi kilépett a Miri Csemege gyéren megvilágított ajtaján. A jövevény nem a kapu felé vette az irányt. Céltudatos, halk léptekkel indult el a szuterénbe vezető, nyirkos lépcsősor felé, ahol a lecsúszott ex-légiós meghúzta magát a gázszagú sötétségben.
Enci eloltotta a pulton lévő gyertyát, s a zár csattanása végigvisszhangzott a szűk kapualjban. Bálint torka összeszorult, de nem lépett elő: a lány bizalmatlan pillantása elől kitérve inkább a katonás tartású idegen nyomába eredt. A házban még mindig érződött a kipattant szikrák füstös szaga; Fekete Zoltán ma is végigjárta a folyosókat a szigorú hirdetményeivel, tovább fokozva az amúgy is fojtogató gyanakvást.
A szuterén bejáratánál Székely Ricsi épp egy gyanús kartondobozt próbált a kabátja alá rejteni. Amikor a sötétből előlépett az idegen, Ricsi dermedten fordult a fal felé, mintha csak a kapualj vakolatát vizsgálná. Köves Dezső halk, simulékony hangja szűrődött le az emeleti lépcsőfordulóból, ám a lépteit hirtelen elfojtotta a közeledő veszély előszele.
Az idegen megállt a szuterén kopott faajtajánál, és kimérten, pontos ritmusban kopogott. Odabentről rekedt morgás felelt, majd a retesz lassan elcsúszott. Bálint a félemeleti forduló árnyékából látta, ahogy a két férfi pillantása összeér: nem egyszerű látogatás volt ez, hanem egy régi, eltemetett elszámolás kezdete a Vászoly utca föld alatti raktárában.