Koordináták a sötétben

Dániel ujjai remegve siklottak a telefonján. „Egy óra”, ismételte magában, de a valóság súlya azonnal ránehezedett. Hol talál félmilliót ilyen rövid idő alatt, bankok zárva, saját hitelei a nyakán? Mielőtt még egy lépést tehetett volna, egy új üzenet villant fel a kijelzőn, ismét az ismeretlen feladótól. A szöveg csupán egy koordináta volt, és egy dátum: „Reggel, 6:00. Vasútállomás.” A tegnap esti titok, amely Bálintot a halálba kergette, most Dánielt is beszippantotta, összefonódva a saját, ismeretlen fenyegetéseivel. A légkör sűrű volt, a füst szaga a tüdőbe mart.
Bálint, látva Dániel elvont tekintetét, tudta, hogy a „nincs garancia” sokkal többet jelent, mint gondolta. Dániel is bajban van. A saját haladéka törékeny illúzió volt, Erika és a csecsemő sorsa továbbra is függőben, Dr. Szabó rendelőjének zárt ajtaja mögött. A „tegnap esti titok” újra aktív lett, és Bálint érezte, ahogy a háló lassan szorul a nyaka körül.
A földszintről Tibor bá morózus zörgése szűrődött fel, a villanyszerelő továbbra is a zárlattal birkózott. Etelka lakásának résnyire nyitott ajtajából éles szem figyelte a folyosó minden rezdülését, de a sötétben semmit sem látott, csak hallotta a ház feszült, lélegzetvisszafojtott csendjét. Erzsi néni, álmából felriadva, egy pillanatra elmosolyodott az ágyában. Valami reményteli, mégis baljós érzés fogta el. A tegnap esti titok leleplezésével valami új kezdődhet.