Kódok és léptek a sötétben

Dániel két határozott mozdulattal rácsavarta a kulcsot a biztonsági zárra, kizárva Várkonyi kaján tekintetét és a lépcsőház fojtogató moraját. A fém kattanása éles határvonalat húzott közte és a külső világ között, de a szorongás nem maradt a küszöbön túl. A sötét nappaliban a laptopja halvány kék fénye terült el az íróasztalon – az a gép, amin tegnap este kilenckor átlépett egy olyan határt, ahonnan már nem volt visszatérés.
Ujjai görcsösen szorultak a telefonra, míg átvágott a szobán. Nem hagyhatta, hogy Fekete úr reggel kézhez kapja a terhelő adatokat. Ha a közös képviselő megtudja, hogy Dániel szándékosan buherálta meg a szintbéli hálózati elosztót és megpróbálta kitörölni a ház szerverén tárolt naplófájlokat, nemcsak a lakása úszik, hanem az adatelemzői karrierje is végleg megsemmisül. A tegnapi kétségbeesett lépése most hurokká vált a nyakán.
Leült a székre, és remegő ujjakkal felnyitotta a kijelzőt. A helyi hálózati forgalom mentéseit kezdte böngészni, kétségbeesetten keresve, melyik eszköz csatlakozott a központi csomóponthoz tegnap kilenckor. A képernyőn villódzó kódsorok között hirtelen feltűnt egy maszkolt, névtelen IP-cím, amely éppen abban a kritikusan fontos tíz percben fogadott adatcsomagokat.
A folyosó felől ekkor tompa, súlyos léptek zaja szűrődött be. Dániel dermedten meredt a bezárt bejárati ajtóra: ráébredt, hogy a zsaroló nemcsak a digitális térben követte a nyomait, hanem a sötétben fizikai valójában is ott állt mögötte.