Kiszámított csapás

Dr. Balog Henrik elégedett félmosollyal nyúlt vissza sötétbőr táskájába, és egy precízen előkészített, géppel gépelt dokumentumot csúsztatott Fekete Zoltán remegő keze alá.
– Ez a rendkívüli közgyűlés hivatalos meghívója és a határozati javaslat – mondta az ügyvéd halk, mégis az egész kapualjban visszhangzó hangon. – Ma estére ki kell függeszteni. Amennyiben a lakók nem szavazzák meg a kötelező felújítási alapot, a társasház jogi felelősségre vonása azonnali. Én magam lépek fel a mulasztó tulajdonosokkal szemben.
Máté elengedte a fakkorlátot, és két lépcsőfokot lejjebb lépett. A szája száraz volt a dühtől.
– Ön pontosan tudja, hogy ezzel elárverezteti a lakásunkat! – fojtotta belé a szót a kényszerű higgadtság. – Biankával minden megtakarításunkat a felújításba öltük!
– A piac nem érzelmi alapon működik, Máté – fordult felé Balog szeme sem reppenve. – Aki nem tudja finanszírozni az ingatlanfenntartást, az nem ide való.
A félemeleten Dr. Bordás András csoszogott ki a nyitott ajtón, és szemüvegét igazgatva felhorkant a folyosói feszültségre:
– R egyenlő U per I, az alapokat kéne megérteni, nem egymást fojtogatni! – morogta az idős mérnök, mielőtt az ajtaja ismét bekattant volna.
Székely Ricsi a szuterén lépcsőjénél lapult, és szorosan magához ölelte a kabátja alá rejtett kartondobozt. Rettegett tőle, hogy a hatóságok a gázszag miatt az ő raktárát is átfésülik. Fekete Zoltán kétségbeesetten nézett Balog gépelt papírjára, majd a zsebéből kihúzott tollal, összeroppanva aláírta a hirdetményt. A csapda bezárult.