Kialvó fények a gangon

Fekete Zoltán még meg sem bírta emelni a szótlan döbbenettől elnehezedett karját, amikor a vékony falakon át baljós, mély morajlás rázta meg a másodpercekkel korábban még dermedt folyosót. Karesz, a lakók feszültségét és a hatósági ellenőrzést teljesen figyelmen kívül hagyva, csutkára tekerte a lakásában álló Marshall erősítőket, hogy elfojtsa saját belső démonait. A torzított gitár első, agresszív akkordja valósággal megremegtette a gang vékony korlátját. A hang azonban nem tarthatott sokáig. Karesz illegális rácsatlakozása Bendegúz pincében zúgó kriptobányáira azonnal és kíméletlenül benyújtotta a számlát a túlterhelt, elavult hálózatnak.
Egyetlen fülsiketítő, száraz csattanás hasított végig a lépcsőházon, és a földszinti főelosztóból kékes, vakító szikraeső lőtt ki a sötétbe. A lámpák egy pillanatra vibrálni kezdtek, majd a ház egyetlen szempillantás alatt koromsötétbe borult. Az égett bakelit és az ózon fojtogató szaga másodpercek alatt felszállt a második emeletre, miközben a lakókat elöntötte a kontrollálhatatlan düh.
„Ez már a vég!” – ordította Dániel a sötétben, miközben a falat tapogatva próbált egyensúlyt találni a hirtelen támadt káoszban. Enci dühösen taszította félre Bálintot, aki a telefonja halvány fényével próbált utat vágni magának a lincshangulatú tömegben. Tormai főtörzs hiába kapcsolta be a zseblámpáját, a fénysugár csak az egymás ellen forduló, eltorzult arcokat világította meg. A lakók, teljesen elfelejtve a kilakoltatási ultimátumot, szinte egyszerre indultak meg Karesz ajtaja felé, hogy elégtételt vegyenek a tönkrement hálózatért. Erzsi néni az üres kosarával a falhoz lapult, de a sötétben is érezni lehetett gyűlölettel teli tekintetét, amint a zseblámpát tartó Tormait figyelte – pontosan tudva, hogy a rendőr ma is gyanúsan sokat ólálkodott Etelka ajtaja körül. Fekete Zoltán az ajtófélfának dőlve, tehetetlen haraggal szorította a sárga jegyzőkönyvet, miközben a dörömbölés zaja betöltötte a néma folyosót.