Képernyők kék fénye

Ahogy Nóra lakásának nehéz tölgyfa ajtója bezáródott, a második emeleti folyosóra súlyos, fojtogató csend telepedett. Kelemen Dániel az ajtórésből visszalépve a sötét előszobájába szorult. A tenyérbe simuló telefonja élesen megrezrent: a kijelzőn egy ismeretlen számról érkező üzenet villant fel. A tegnap késő esti döntése, amikor pánikszerűen végrehajtotta az illegális adatátvitelt a rendszerben, most égető teherként nehezedett a mellkasára. A kijelző kék fénye megvilágította az arcát, miközben a szöveg kirajzolódott: „A tegnap esti nyomokat nem lehet csak úgy letörölni.”
Dánielnek elszorult a torka. Megrettenve nyúlt a zár felé, és újból résnyire nyitotta az ajtót. A gang túloldalán Karesz támaszkodott a korlátnak, feszülten babrálva a gitárpengetőjével, miközben lent Székely Ricsi próbálta laza félmosollyal elütni Toemai főtörzs intézkedését. A szuterén bejáratánál Lugosi Jenő suttogva szitkozódott az ablak mögött, rettegve attól, hogy a hatósági jelenlét eléri az ő rejtekhelyét is.
Dániel ujjai remegtek a készülék hűvös műanyagán. Pontosan tudta: ha a tegnap éjszakai titok napvilágra kerül, nemcsak az egzisztenciája omlik össze, de a ház fojtogató hálójából sem lesz többé menekvés.