A pirulák csördülése

A földszinti orvosi rendelő feltört ajtajánál felcsattanó fémzaj azonnal elfojtotta a lépcsőházi mormogást. Bálint zihálva támaszkodott a szétnyílt ajtófélfának, miközben a katasztrófavédelem egyenruhásai és Toemai főtörzs már a lépcsőforduló felé lépkedtek. A háttérből előbukkanó dr. Balog Henrik elgyötört, megtört tekintettel nézte a romokat – a kényszerárverező ügyvéd jéghideg álarca végleg darabjaira hullott.
Ekkor a tizenkettes lakás ajtaja halk nyikordulással kitárult, és Kerekes Lívia lépett a gang korlátjához. A kórházi ápolónő görcsösen szorította magához a bőr táskáját, amelyben a Dr. Szabó segítségével lepapírozott, illegálisan megszerzett nyugtatók lapultak. A nő sápadt arccal nézett le a rendelő bejáratára: jól tudta, hogy Bálint nem ok nélkül rontott be az orvoshoz. A férfi hetek óta tőle vásárolta a pirulákat a rá nehezedő titkos nyomás elől menekülve, s ha a hatóság átkutatja a rendelő iratait meg a gyógyszerkészletet, a hamisított vények nyoma azonnal hozzá vezet.
Lívia tekintete a mélyben találkozott Bálint riadt szempárjával. Egyetlen néma pillantásban benne volt az egész elhallgatott hálózat összeomlása. A nő lassan visszalépett a sötétbe, de a táskában megcsörrenő pirulák hangja elárulta a rettegést. A feszültség utolérte a ház csendes patikáriusát is.