Kényszerpaktum a lépcsőfordulóban

Balog kijelentése nehéz, fojtogató csendet hagyott maga után a sötétedő lépcsőházban. Fekete Zoltán fehéredő ujjakkal szorította a mészfoltos jegyzőkönyvet, de képtelen volt ellentmondani az ügyvéd hűvös magabiztosságának. A félemeleti korlát mögül előrelépő Ida arcán azonban nem a többiek dermedt félelme, hanem tiszta düh égett. A kisbolt és a saját otthona jövője forgott kockán.
– Nem fogjuk tálcán kínálni a házat a maga gyanús befektetőinek! – vágott közbe Ida, hangja visszhangzott a kiégett hálózat füstös levegőjében. – Pontosan tudja, mit csinál, Henrik. A hatósági kényszert használja fel, hogy kiforgasson minket a tulajdonunkból!
A földszinti rendelő résnyire nyitott ajtaja mögött Dr. Szabó András remegő kézzel gyújtott rá, rettegve attól, hogy Balog paktuma felszínre hozza saját tartozásait és az eltitkolt egyezségeket. A lépcsőház aljában, a szuterén homályában Székely Ricsi kihasználta a figyelmetlenséget: meglapulva osont a garázs felé, hogy biztonságba helyezze a csomagtartóban lapuló csempészárut, mielőtt a hatóság lepecsételi a bejáratot.
Magasan a gangon, a harmadik emeleti ablak mélyén Marietta a szemközti ház felé pillantott, ahol Ottó szobájában meleg fény derengett – az egyetlen menedék a fojtogató légkörből. Lent a kapualjban Balog Henrik egyetlen halvány, fagyos mosollyal nyugtázta a lakók megosztottságát, majd órájára pillantva kijelölte a rendkívüli közgyűlés helyét.