Kényszeralku a rendelőben

Bálint nehéz léptekkel sietett át a szűk udvarból a földszinti folyosó végén húzódó, kopott réztáblás ajtóhoz. Dr. Szabó rendelőjének felirata felett halványan pislákolt a falikar. Erika már ott várta, fehérbe fagyott arccal, szorosan a mellkasához ölelve az összehajtott laboratóriumi papírokat. Amint Bálint odaért, a lány besurrant az orvosi szobába, a férfi pedig szorosan a sarkában követte.
A rendelőben állott fertőtlenítőszag és olcsó dohányfüst keveredett. Dr. Szabó András az íróasztala mögül pattant fel, majd meglepő gyorsasággal fordította el a kulcsot a nehéz tölgyfa ajtóban. Kerek szemeiben nem szakmai aggodalom, hanem zsibbasztó, nyers félelem bujkált. Az asztalt elborították a fizetési felszólítások és Dr. Balog Henrik ügyvédi irodájának cégjelzéses levelei.
– Mit művel, doki? – horkant fel Bálint élesen, de Szabó meg sem rezzent. Remegő kézzel mutatott az orvosi dokumentumra, amelyet Erika feszülten próbált elrejteni.
– Pontosan tudom, mi hozott titeket ide – sziszegte az orvos fojtott hangon, miközben izzadt homlokát törölgette. – És azt is, mit jelentene ez Encinek meg a lakóknak. Balog Henrik szorongatja a nyakamat a kártyaadóságok miatt. Ha nem szerzel nekem pénzt a hét végéig, hogy kifizessem a cápát, a lelet másnap reggel Enci postaládájában landol.
Bálint gégéjére ráfonódott a fojtogató tehetetlenség. A csapda kattant: a leharcolt rendelő homályában a saját titka vált a legveszélyesebb fegyverré ellene.