Kénes füst a lépcsőházban

Bálint nem nyitotta ki a rendelő ajtaját, hanem egyetlen határozott mozdulattal a paraván mögötti raktárfülkébe tuszkolta Dr. Szabót és Erikát. A doktor tiltakozni próbált, de Bálint szoros fogása és tekintetének dühe elfojtotta a hangját.
– Maradjanak csendben, bármi történik – sziszegte, majd kilépett a félhomályos folyosóra, és maga mögött finoman kattanásig húzta a zárat.
Ugyanabban a másodpercben a kapualj felőli főelosztó éles, pattanó hang kíséretében felizzott. A túlterhelt hálózat melegedő vezetékei megadták magukat: sűrű, kénes füst csapott ki a műanyag burkolat alól, és a földszinti folyosó villanyórái egyetlen vakító szikraeső kíséretében aludtak ki.
– Le kell csapni a főkapcsolót, mielőtt ránk ég az egész! – dördült el Kovács Tibor rekedt hangja. Az öreg villanyszerelő sietős léptekkel bontakozott ki a lépcsőfordulóból, kezében egy kopott feszültségmérővel. Mögötte Szabó Gábor bukkant fel, aki túlzottan is szívélyesen próbált segíteni az öregnek, miközben gyanakodva pásztázta a gang sötétbe burkolódzó sarkait.
Fekete Zoltán a katasztrófavédelmi tiszt zseblámpájának fényében a falhoz lapult, kezében a reszkető kulcscsomóval.
– Ez a hálózat közvetlen tűz- és életveszélyes! – jelentette ki a tiszt, és a mérésekhez készítette a műszerét. – Ha a gázszivárgás gyanúja beigazolódik, tizenkét órán belül kiürítjük az épületet.
Bálint a rendelő ajtajának dőlve állt a sötétben, tudva, hogy az óra elindult.