Kékes fény a zár mögött

Dániel remegő kézzel szorította a telefont a zárva tartott ajtó mögött. A kijelző kékes, hideg fénye megvilágította az izzadt arcát: az üzenet ott villogott előtte, mint egy elkerülhetetlen ítélet. Tegnap éjjel, amikor a céges adatbázis kényes szervernaplóit végleg megsemmisítette, azt hitte, egyetlen mozdulattal elvágta a múltjához kötő szálakat. Most viszont a betonfalak fojtogatóbban simultak köré, mint a saját kétségei.
A biztonsági láncot kétszer is ráhúzta az ajtóra, de a lépcsőházból átszűrődő neszek így is megtalálták. Odalent, a szuterén fordulójában Székely Ricsi léptei hallatszottak: a csomagtartó-kereskedő szokatlanul sietősen, gyanakvóan pillantgatott körbe, mintha a csempészett árui felett is baljós árnyak gyülekeznének. Ezzel egy időben Fekete Zoltán kimért, szabályos léptei verték fel a lépcsőházat, miközben Dr. Balog Henrik halk ajtókattanással húzódott vissza a tizedik lakás hűvös homályába, tovább növelve a gangon feszülő paranoiát.
Dániel fel-alá járkált a sötétedő szobában, ujjai kényszeresen nyomkodták a készülék zárolási gombját. A nyitott ablakon át a belső udvarról elfojtott szagok szivárogtak fel: Kerekes Marietta a szuterén lépcsőjénél állva halk, szakmai aggodalommal jegyezte meg valakinek, hogy a pince felől mintha halvány gázszag szivárogna, de a szavait elnyelte a ház nehéz csendje.
A telefon kijelzője nem villant fel újra, de a puszta várakozás rosszabb volt bármilyen nyílt fenyegetésnél. Dániel pontosan tudta, hogy a tegnap esti döntése nem maradhat végleg a homályban; a láthatatlan megfigyelő hálója szörnyű pontossággal zárult a feje felett.