Katonai alakzat a csemegében

Az idegen meg sem rezzent Bálint kocsmai stílusú kirohanására. Nyugodt, kimért mozdulattal emelte fel a kávéscsészét, miközben tekintete a biztonsági őr zaklatott, izzadt arcára szegeződött.
– Csak tájékozódom – felelte a férfi halkan, de fagyos határozottsággal. – A szuterénben lakó régi bajtársam üzent tegnap este. Azt mondta, a házban valaki túl sokat kérdezősködik a tegnap éjszakai borítékról, és arról, ki tette fel a névtelen lakossági bejelentést a hatóságnál.
Bálint gyomra görcsbe rándult. A hirtelen támadt féltékenységét egyetlen másodperc alatt váltotta fel a maró félelem: az ismeretlen alkarján lévő tetoválás nem véletlen egybeesés volt, hanem nyílt üzenet a mélyből. Enci megdermedt a pult mögött, kezei között a kávéfőző karjával; a levegő fojtogatóvá vált a kisboltban, ahogy a tegnap esti titok visszaköszönt a homályból.
Mielőtt Bálint megszólalhatott volna, a boltajtó hevesen vágódott a falnak. Fekete Zoltán robbant be a helyiségbe, arcán a tehetetlen harag vöröslő foltjaival, kezében egy ázott sárga cédulát lobogtatva.
– Ez már a tetőfok! – üvöltötte a közös képviselő, egyenesen Bálintnak szegezve a mutatóujját. – Valaki lakossági bejelentést tett a hatóságnál a szuteréni ázás és a leégett hálózat miatt! A rendőrök már a kapuban vannak, és maga, Bálint, most azonnal elmondja, mit csinált tegnap éjjel a lépcsőházban!