Kaparászás a szuterénben

A hideg ujjak nem engedték Bálint csuklóját. A telefon kékes, remegő fénye Köves Dezső ápolt, feszült arcát világította meg a lépcsőforduló mélyedésében. A nyugdíjas nyomdász másik kezében egy apró, saját készítésű LED-es mécses pislákolt, elmosódott árnyékokat vetve a málló vakolatra.
– Ne menj fel, Bálint! – suttogta Dezső bá rekedten, és közelebb húzta a férfit a falhoz. – Fent tiszta téboly van. Gáborék be akarják törni a zenész ajtaját, Fekete úr meg a közös költség elmaradásával fenyegetőzik a sötétben, de senki nem figyel rá. Nem az a fő baj, ami ott történik.
A másodikon ebben a pillanatban éles csattanás visszhangzott: Szabó Gábor a villáskulccsal teljes erőből rásújtott Karesz faajtajára. A lakásból a rockzenész tompa üvöltése hallatszott a művészi szabadságról és a rendőrségről, amit a folyosón állók dühödt kiabálása fojtott el.
– Lent voltál a rendelőnél, ugye? – nézett Bálint szemébe Dezső bá, miközben a lépcsőház alsó traktusából hirtelen fémes kaparászás zaját hozta fel a huzat. – A szuterén felől jövök. Valaki belépett az ügyvéd másolati kulcsával a főrelé helyiségébe, pontosan abban a másodpercben, amikor leállt a hálózat. Nem az áramot szereli, Bálint. Dobozokat pakol ki.
Bálint gyomra összerándult. Szabó doktor szavai Balog ügyvéd kényszerárverezési mesterkedéseiről hirtelen véresen valóságossá váltak. Ha a leállás okozta pánikot kihasználva Balog embere eltünteti a szuterén bejegyzési dokumentumait, a ház sorsa végleg megpecsételődik.
– Erika fent van a gyerekkel – szorította meg a telefonját Bálint, megpróbálva kiszabadítani a kezét.
– Enci ott áll az ajtójuk előtt az elemlámpával, nem enged oda senkit – intett Dezső bá a fenti villódzó fények felé. – De ha odaát, a sötét szuterénben most elviszik az iratokat, holnap már hiába lesz újra áram a házban.