Kamatlábak a másodikon

Bálint kettesével szedte a fokokat a második emelet felé, miközben a papírboríték éle szinte vágta a tenyerét a kabátzsebében. A folyosói kanyarban azonban váratlanul elállta az útját dr. Balog Henrik. A kényszerárverező ügyvéd élelemezett nadrágjában úgy állt a kettes emeleti fordulóban, mint egy öltönyös jégszobor, de a nyakkendőcsomója meglazult, és a homlokán apró izzadságcseppek csillogtak – ami nála a pánik legfelsőbb, ritkán látott fokát jelezte.
– A kamatlábak nem igazodnak a lépcsőházi hangulatváltozásokhoz, Bálint úr – jegyezte meg Balog fagyos halkan, miközben bőratttáskáját a mellkasához szorította. – Ha Horváthék elmaradnak a harmadik törlesztővel is, a végrehajtó nem a közös képviselő engedélyét fogja kérni a záracseréhez. A bank türelme véges, és én sem azárt jöttem, hogy szomszédi csevegést folytassak.
A férfi olyan hűvös magabiztossággal osztotta a fenyegetéseket, mintha nem most látta volna őt Erzsi néni az éjszaka közepén a gyanús iratrendezővel. Bálint megdermedt, hátát a kopott falnak vetve próbálta takarni a zsebét, ám ebben a pillanatban nyitódott a lakásuk ajtaja.
Enci lépett ki a folyosóra egy sárga gumikesztyűben, kezében felmosóvödörrel. Tekintete azonnal átfúrta a huzatos termet: először Balog feszült arcára tévedt, majd Bálint görcsösen megmerevedett vállára és a zsebében szögletesen dudorodó borítékra.
– Már megint a házügyek? – kérdezte Enci fojtott hangon, miközben a felmosónyél vészjóslóan koccant a kövezeten. – Zoltán lent ordít a hatósággal, te meg itt tárgyalsz a végrehajtóval, miközben a saját küszöbünket sem tudjuk átlépni anélkül, hogy valaki el ne adná a fejünk felől a tetőt.
Balog Henrik egyetlen kimért bicentéssel lezárta a beszélgetést, és gyors léptekkel megindult lefelé a lépcsőn, egyenesen a hatósági zsivaj irányába. Bálint gépiesen a kulcsok után nyúlt, de Enci nem mozdult az ajtóból, és a szeme baljósan szegeződött Bálint kabátzsebének rejtélyes tartalmára.