Kalkulált szorítás a negyediken

Amíg az első emeleti lépcsőfordulóban Erzsi néni ártatlannak szánt, mégis fojtogató kérdésével sakkban tartotta Dánielt és Melindát, a legfelső szinten másfajta játszma bontakozott ki. Dr. Balog Henrik halkan zárta be a tízesszámú lakás ajtaját. Élre vasalt öltönyében, hűvös nyugalommal sétált végig a negyedik emeleti folyosón, tudomást sem véve a lentről felhallatszó egyenruhás léptekről. A rendőrségi jelenlét csak múló zaj volt számára – őt a valódi, hosszú távú tőkeáramlás érdekelte.
A korlátnál Fekete Zoltán állt, kezében a társasházi dokumentumokat szorongatva, láthatóan idegesen a házban eluralkodó káosz és a hatósági intézkedés miatt. Balog mellé lépett, és halk, kimért hangon szólalt meg:
– Zoltán, a rendbontást ideje gyökerestül kezelni. A szomszédok közötti csatározások nem oldják meg a felújítási alap hiányát. Ha a rendkívüli közgyűlésen előterjeszti a harmincszázalékos emelést, számíthat az én biztos voksomra és a teljes jogi támogatásomra is.
A közös képviselő meglepetten nézett rá, de a bürokrata énje azonnal felcsillant a határozott segítség hallatán. Odalent, a harmadik emeleten épp abban a pillanatban nyitódott ki résnyire Mátéék ajtaja. Bianka fojtott, kétségbeesett hangja hallatszott ki: a fiatalok a legutóbbi banki értesítőt vitatták meg, és a kamatemelések már így is a teljes kimerülés szélére sodorták őket. Balog pontosan tudta ezt. Egy megemelt közös költség letörné az utolsó tartalékaikat is, és a lakásuk hónapokon belül kényszerértékesítésre kerülne. Az ügyvéd ajkán halvány, jéghideg mosoly jelent meg, miközben lassan letekintett a mélybe.