Ívfény a szuterén felett

Még mielőtt Bálint válaszolhatott volna az orvos fenyegető szavaira, az emeletek felől megrázó, éles villamos búgás futott végig a falakon. A második emeleten Karesz, fittyet hányva a késői órára és a vibráló feszültségre, tövig tekerte a hangerőt a túlméretezett Marshall erősítőjén. A gitár első súlyos, torz akkordja átszakította a folyosó csendjét – ám abban a pillanatban a túlterhelt hálózat megadta magát. Sipos Bendi lakásában zúgó kriptobányász gépek és a sötéten rácsatlakoztatott zenekari technika együttes áramfelvétele végzetes ívet húzott a főbiztosítéknál.
A szuterén felől fülsiketítő csattanás visszhangzott, majd vakító, kénes szagú szikraeső csapott ki a nyitott villanyóra-szekrényből. A lépcsőház pillanatok alatt teljes, vak sötétségbe borult. Dr. Szabó ajtaja alól elenyészett a gyertyafény pislákolása, bentről pedig csupán egy nehéz retesz csattanása hallatszott: az orvos magára zárta a rendelőt.
„Karesz, te barom!” – ordított fel az első emeleten Szabó Gábor, miközben a sötétben fejvesztett kapkodás és ajtócsapkodások zaja törte meg a némaságot.
Enci ijedten nyúlt Bálint karja után a vaksötétben, de a férfi csak halkan káromkodott, ahogy a falat tapogatva próbált tájékozódni. Dániel a lépcsőforduló árnyékában a korláthoz lapult, miközben a felsőbb szintekről dühös léptek traplása indult meg Karesz lakása felé. A feszültség, ami eddig titokban mérgezte a házat, a fizikai sötétség beálltával nyílt lincshangulattá csapott át.