Ívfény a másodikon

A sötétség borította lépcsőházban még el sem ült a főrelé csattanása, amikor a második emeleti folyosót hirtelen kékes ívfény villanása terítette be. Radó Károly, alias Karesz, mit sem törődve a szuterénben zajló drámával, épp maximális hangerőre tekerte a kilencvenes évekből mentett Marshall erősítőjét. Az illegálisan Sipos Bendi kriptobányász hálózatára kötött vezetékek melegedtek, majd egy csattanó szikraeső kíséretében végleg kiégették a szint elosztódobozát. Ezzel nemcsak a maradék feszültség szállt el, de fojtogató égett műanyagszag árasztotta el a folyosót.
„Te teljesen elmentél hazulról, Karesz?!” – üvöltötte Dániel, aki a sötétben botladozva ért fel a szuterénből, felgyülemlett rettegését és dühét egyenesen a zenész ajtójának szegezve. Másodperceken belül megelevenedett a folyosó: Enci zseblámpával a kezében rontott ki, míg a szomszédból Szabó Gábor sietett elő. A lakók lincshangulatban vették körbe Karesz ajtaját, ahonnan a megrémült gitáros csak résnyire merte kitolni a fejét.
Gábor dühös kiabálása közben azonban hirtelen megtorpant. A sötét lépcsőfordulóban feltűnt Bordás professzor és felesége, Etelka. Gábor gyomra görcsbe rándult: ahogy a zseblámpa fénye egy pillanatra megvilágította az asszony arcát, a férfi régi, pesti éjszakák emlékeit vélte felismerni. Rettegve attól, hogy Etelka bármit elszólhat a felesége előtt, Gábor hangneme egyetlen másodperc alatt csapott át szervilis nyájasságba. „András bátyám, ne tessen aggódni a gépészet miatt, Tesla sem csinálta volna jobban!” – hebegte készségesen, miközben próbált közelebb lépni az öreghez.
De a lincshangulatot már nem lehetett lecsillapítani. Bendi ajtajánál füstölt a túlterhelt doboz, Karesz pedig csak dadogni tudott a fenyegetően fellépő lakók előtt. A ház áramtalanított vázában a feszültség elért a tetőpontjára.