A hűvös számítás

A szuterén fojtogató levegőjében Bálint résen volt, de mielőtt kinyújthatta volna a kezét a papír felé, fent a földszinti kapcsolótáblánál egy nehéz, fémes csattanás visszhangzott végig a falakon. Bordás professzor felháborodásában felülbírálta a házirendet, és a gépészet védelmében lecsapta a főrelét. A szuterént nyomban elnyelte a teljes, koromsötét vákuum. A hirtelen sötétségben tompa ütések zaja és a faajtó recsegése hallatszott, amint valaki megragadta a borítékot.
Ezzel egy időben a magasföldszinti korlátnál dr. Balog Henrik hűvös nyugalommal igazította meg zakója hajtókáját. A lépcsőházban uralkodó káosz és a szivárgó gáz híre egyáltalán nem zökkentette ki; sőt, a sötétben tapogatózó lakók kétségbeesése tökéletes hátteret biztosított a szándékaihoz. Csendben lépett Fekete Zoltán mellé, aki a telefonja pislákoló fényénél próbálta koordinálni a helyzetet.
„Zoltán, látja ezt a fejetlenséget?” – kérdezte Balog kimért, halk hangon, ami a pánikban lévő lakók kiabálása közt is pontosan célba ért. „Ez a ház romokban van. A rendkívüli felújítási alap megemelése most már nem halasztható. Támogatom a javaslatát, és biztosíthatom, hogy Mátéék meg a többi csúszásban lévő tulajdonos sem fogja tudni megfúrni a döntést.”
Fekete úr bizonytalanul bólintott, miközben Balog jéghideg mosollyal nézett le a sötétbe vesző pincelépcső felé. Tudta, ha a törlesztők és a megnövelt költségek egyszerre terhelik meg a leggyengébbeket, a lakásaik hamarosan az ő ügyvédi irodájának asztalán landolnak.