Időelőny a sötétben

Dániel nem tehetetlenkedhetett tovább. A kijelző sötétje után a szoba vaksötétbe borult, csak a folyosóról beszűrődő elemlámpák csóvája pásztázta szaggatottan a tejüveg ajtóbetétet. A fiú a földre vetette magát, s a szekrény mögötti szűk résbe nyúlt. Ujjai remegtek, de a csípőfogó fémes hidege némi tartást adott a tartásának.
Odakint Fekete Zoltán nehéz léptei már az első emeleti pihenőn visszhangoztak. Balog Henrik kimért, halk szavai kísérték: a kényszerintézkedést jogilag megkérdőjelezhetetlennek titulálta. Dániel tudta, hogy a drót végén lévő illegális elosztó másodperceken belül leleplezi őt, ha nem cselekszik.
A szekrény mögött végigsimított a falcsatornán, megtalálta a fő adatkábelt, és egyetlen határozott mozdulattal elvágta. A rézszálak apró, sárgás szikrát vetettek a parkettán. A kiegészítő egységet kirántotta a foglalatból, majd a matrac legmélyebb zugába gyömöszölte a kábeldarabokkal együtt.
Mire a szoba közepén egyenesedett ki, a bejárati ajtó lapján már megdördült Fekete ökle. Dániel elfordította a kulcsot. Balog Henrik állt a küszöbön, elemlámpájának vakító sugara azonnal a fiú arcába csapódott, leplezetlen gyanakvással méregetve a sötétben álló alakot.