Idegen autó a kapualj előtt

A katasztrófavédelem ellenőrei Balog Henrikkel az élükön már elérték az első emeleti pihenőt, amikor lent, a nyitott kapualjban hirtelen vakító fényszórópár vágott át az áramszünet sűrű sötétségén. Egy fekete, méregdrága terepjáró állt meg a ház előtt durva fékcsikorgással.
Dániel a postaládák árnyékába húzódva figyelte, ahogy a nehéz tölgyfa ajtó lendületesen bevágódott, és Varga Nóra lépett be a kapualjba. A nő zaklatottan, szinte kapkodva szedte a levegőt, kabátja gallérját teljesen az álláig húzva. Egy szorosan lezárt, nehéz bőrtáskát markolt a mellkasához szorítva, s mielőtt elindult volna a lépcsőn, idegesen visszanézett az utcán várakozó autó sötétített ablakaira.
Fent, a másodiki korlátnál Bálint állt lesben. A biztonsági őr tehetetlen dühtől fűtve kémlelte a lépcsőházat: a féltékenység és a csorbult egója miatt órák óta a folyosón őrizte a terepet, árgus szemekkel figyelve Nóra lakásának ajtaját, ahol Enci is meghúzta magát. Bálint szeme lángolt a sötétben, ahogy meglátta a felrohanó Nórát, de a nő felé sem nézett – vakon száguldott fel a lépcsőfokokon, félrelökve a fal mellett álló vödröt.
Amikor Nóra elhaladt Dániel mellett, a táskája cipzárja kissé kiakadt, és egy pillanatra láthatóvá vált a benne lapuló kötegnyi, papírszalaggal átkötött valuta. A nő észrevette Dániel döbbent pillantását, elfehéredett arccal rántotta össze a kabátját, majd felrohant az emeletre. Dániel gyomra összerándult: a házban mindenkinek megvolt a maga titka, de az éjféli határidő órája feltartóztathatatlanul ketyegett.