Hivatalos szalag a rendelő ajtaján

Bálint nem teketóriázott tovább: határozott léptekkel sietett lefelé a koromfekete lépcsőn, óvatosan kerülgetve a sötétben lebegő porszemcséket. A földszinti fordulóba érve azonban nem a rendőrség kék fénye fogadta, hanem Fekete Zoltán vakító elemlámpája, amely egyenesen az arcába vágott. A közös képviselő egy összecsukható fa létrán egyensúlyozott a kiégett villanyóra-szekrény előtt, kezében egy köteg fluoreszkáló narancssárga matricával.
– Á, a kettes lakás! – harsogta Fekete úr olyan méltósággal, mintha épp közgyűlést vezetne a vaksötétben. – Tájékoztatom, hogy a házirend 12. pontja értelmében áramkimaradás idején a lakók kötelesek a saját ingatlanukban tartózkodni! Nem tűröm a lépcsőházi korzózást, főleg nem a rendelő körül!
Azzal a lendülettel egy hatalmas büntetőcetlit csapott Dr. Szabó rendelőjének bejárati ajtajára. A felirat a lámpa fényében vészjóslóan virított: SZABÁLYTALAN LÉPCSŐHÁZI TARTÓZKODÁS.
– Ráadásul a földszinti zónát lezárom a hatósági intézkedésig – tette hozzá Fekete úr, és egy sárga műanyag szalagot feszített ki a kilincsre.
Bálint torka kiszáradt, mert az ajtó opálüvegén át ekkor villant fel Erika telefonjának halvány fénye. Ha a közös képviselő most rákattintja a lakatot, a nő és a csecsemő végleg csapdába esnek odabent.