Hitelkamatszilánkok a kapualj homályában

A reggeli hűvös párában a Vászoly utca 6. nehéz, üvegezett kapuja csikordulva nyílt ki. Molnár Máté kimerülten, lógó vállal lépett be a lépcsőházba. A futárműszak és az éjszakába nyúló kóderfeladatok után az arca szürke volt a fáradtságtól, szeme alatt sötét karikák feszültek. A harmadik emeleti, félig szétvert lakásuk felújítása és az elszabadult törlesztőrészletek súlya napról napra nyomta a vállát, Biankával való viszonya pedig már a legkisebb szikrától is robbanással fenyegetett.
A postaládáknál a kék egyenruhás postás szentségelt halkan, miközben a vastag papírkötegeket próbálta beszorítani a megvetemedett bádognyílásokba. Amikor meglátta a felfelé igyekvő Mátét, megállt, és a táskájából kihúzott egy piros csíkos, tértivevényes hivatalos küldeményt. „Szerencse, hogy jön, Máté úr, ezt személyesen kell átvennie” – mondta a postás, és a vonalkódolvasó kíséretében egy golyóstollat meg a sárga szelvényt nyújtotta át.
Máté ujja megremegett, miközben aláírta a bizonylatot. A boríték sarkán tisztán látszott a bank jól ismert logója és a vastag, piros betűs felirat: *Hitelkövetelés – Utolsó felszólítás*. A papír súlya szinte égette a kezét. Pontosan tudta, mit jelent ez: az elszabadult alapkamatok és az elmaradt részletek miatt a bank nem vár tovább, a végrehajtás árnyéka elérte a harmadik emeleti álmaikat.
Abban a pillanatban a lift fémes zökkenéssel állt meg a földszinten, és kiszállt belőle dr. Balog Henrik. A tízes lakás kényszerárverező ügyvédje ma is élre vasalt, sötétkék öltönyben, kimért eleganciával lépkedett. Éles tekintete azonnal megragadta a Máté kezében lévő borítékot és a fiú elfehéredő arcát. Balog ajkán gúnyos, jéghideg mosoly suhant át – pontosan ismerte ezt a fajta papírt, hiszen az ő vállalkozása az ilyen kétségbeesett pillanatokból táplálkozott.
Fent, az első emeleti korlátra támaszkodva Erzsi néni figyelte a jelenetet. A tiszteletreméltó idős könyvelő puszta rutinból járt ki a gangra, de éles szeme azonnal megértette a kapualjban zajló néma drámát. Látva Máté megtört alakját és Balog ügyvéd ragadozó tekintetét, Erzsi néni halkan megszorította a korlátot. Tudta, hogy a ház falai közé most lépett be az az elkerülhetetlen vihar, ami ellen a vasárnapi pogácsák és a szomszédi pletykák sem nyújthatnak többé védelmet.