Hideg számítás a gangon

Bálint lassan hátrált meg a zárt rendelőajtótól, szája szélén elnyomott káromkodással. A tehetetlen düh fojtogatta: pontosan tudta, hogy ha Szabó nem kapja meg időben a zsarolási összeget Balog Henrik miatt, az alkoholista doki gondolkodás nélkül kitálal mindent Encinek és a ház többi lakójának.
A tízes számú lakás ajtaja ekkor halk kattanással nyílt ki az emeleten. Dr. Balog Henrik lépett ki a gangra élre vasalt, sötétszürke öltönyében, tudomást sem véve a földszinti feszültségről. Léptei kimértek és zajtalanok voltak a korhadt lépcsőfokokon. A félemeleti fordulóban Fekete Zoltánba botlott, aki vastag jegyzettömbbel a kezében épp a folyosón felejtett cipőállványokat és virágcserepeket dokumentálta sérthetetlen hivatástudattal.
– Fekete úr – szólította meg az ügyvéd hűvös, szinte baráti hangon a közös képviselőt. – Remélem, a következő rendkívüli közgyűlés napirendjére veszi a felújítási alap azonnali megduplázását. A tető és az áramhálózat állapota tarthatatlan. Én személyesen garanciát vállalok a jogi támogatásra, ha határozottan lép fel.
Fekete szeme felcsillant a bürokratikus szövetséges hallatán. Ám nem látta a fagypontos számítást Balog szája szélén: az ügyvéd pontosan tudta, hogy a harmadikon Máté és Bianka már az e havi törlesztőrészletet sem tudták előteremteni. Egy hirtelen megemelt közös költség végleg letörné a maradék ellenállásukat, s a kényszerárverezés után a lakásuk féláron kerülne a befektetői csoportja kezére.
– Önnek igaza van, doktor úr – bólintott Fekete elszántan. – Aki nem tud fizetni, annak nincs helye egy rendezett társasházban.
A lépcsőforduló árnyékában Bianka dermedten hallgatta a beszélgetést, kezében a frissen bontott banki felszólítással. A gégéjét szorongató félelem pillanatok alatt változott dermesztő bizonyossággá.