Hideg számítás a fordulóban

A másodiki lépcsőfordulóban megfagyott a levegő, amikor a tizedik lakás ajtaja halk szisszenéssel kitárult. Dr. Balog Henrik lépett ki a folyosóra, kimért, élesre vasalt eleganciájával. Hűvös pillantása először a reszkető kezű Erzsi nénire, majd a harmadik emelet felé siető Mátéra tévedett. A futár vállát húzta az átizzadt táska, de még ennél is nehezebb teherként nehezedett rá a Biankával közös, elszabadult törlesztőrészlet.
– Jó reggelt, ügyvéd úr… – suttogta Erzsi néni, de a hangja elcsuklott. A mindig éber öregasszony most visszahúzódott a korlát mellé, megérezve a férfi körül keringő, könyörtelen fenyegetést.
Ekkor a felsőbb szintről Fekete Zoltán lépkedett lefelé, paksamétájával a kezében. Balog nem pazarolt időt a visszaköszönésre. Lépteinek kopogása kíméletlen ütemet vert a sárgult linóleumon, ahogy a közös képviselő mellé ért.
– Zoltán – kezdte Balog halk, mégis éles, vágó hangon. – A tegnapi zárlat csak a kezdet. Javaslom, hogy a rendkívüli közgyűlésen duplázzuk meg a felújítási alapot. A ház állapota tarthatatlan. Aki nem tudja tartani a lépést a közös költséggel, annak nincs keresnivalója a Vászoly utcában.
Máté megdermedt a lépcsőfokon. Pontosan tudta, mit jelentene számukra ez az újabb teher: a végső roppanást. Reggel Marika néni a boltban még félve jegyezte meg a zsemle mellé, hogy Fekete úr megint a tartozások listájával járja a házat, de ez a csapás most mindennél közelebbről sújtott le. Balog Henrik arca rezzenéstelen maradt, szemeiben a hideg számítás csillogott – már előre látta a kényszerárverésre kerülő lakások kulcsait.