Határértékek a korláton

A Vászoly utca 6-ban a falaknak nemcsak füle van, de a jelek szerint diagnosztikai képessége is. Marietta győzelmi mámora, amit az imént dr. Bordás András felett aratott a lépcsőforduló elméleti fizikai csataterén, gyorsan elillant, amint leért a földszinti folyosó félhomályába. A házmesteri bürokrácia és a lakótelepi mindennapok sűrű, nyirkos levegője itt mindig egy kicsit nehezebb volt, különösen most, hogy a lakógyűlés utórengései még ott vibráltak a gangon. A pincébe vezető ajtó mellett, a sárgás fényű, pislákoló égő alatt egy jól ismert alak támasztotta a falat.
Szabó Gábor volt az, az első emeleti autószerelő, aki úgy festett, mint egy ember, aki épp most próbált meg egy svájci bicskával megjavítani egy felrobbanás előtt álló atomreaktort. Keze remegett, miközben a zsebébe süllyesztett egy jelöletlen, fehér műanyag flakont, amelynek kupakján ott virított Lívia – Marietta anyja – jellegzetes, dőlt betűs, gyógyszertári filccel írt adagolási útmutatója. Gábor arca szürkés volt a kimerültségtől, szemei alatt mély, fekete árkok húzódtak a családi költségvetés és az elszálló hitelek miatti állandó szorongástól.
Marietta léptei lelassultak a cementlapokon. Vegyészhallgatói agya, amely alig néhány perce még az entrópia törvényeivel dobálózott, most azonnal vészüzemmódba kapcsolt. Pontosan tudta, mi van abban a flakonban: bivalyerős, receptköteles szorongásoldó, amit az anyja amolyan „szomszédi szolidaritásból” – és persze Marietta tandíjának finanszírozására – terített a házban. De a képlet itt nem stimmelt. A folyosói pletykákból és a gangon áthallatszó veszekedésekből mindenki tudta, hogy Gábor hetek óta masszív béta-blokkolókat szed a hirtelen fellángoló szívritmuszavaraira, amit ráadásul esténként némi olcsó sörrel próbál leöblíteni.
A lány megtorpant a lépcső aljánál. A fejében azonnal összeállt a halálos kémiai egyenlet: a béta-blokkolók és a Lívia-féle nehéztüzérségi nyugtatók együttes hatása drasztikus vérnyomásesést, légzésdepressziót és akár keringési összeomlást is okozhat. Ez már nem a megszokott, ártatlan lakótelepi ügyeskedés volt a szürke zónában. Ez egy két lábon járó, ketyegő biokémiai bomba volt, amely bármelyik pillanatban felrobbanhatott az első emeleten, miközben Szabó Andrea gyanútlanul épp a következő jótékonysági muffinadagot süti a konyhában.
Marietta torka elszorult, ahogy a morális válaszút elé került. Ha most megszólal, és figyelmezteti a reszketeg autószerelőt, azzal közvetve lebuktatja az anyját, elvágva a család egyetlen biztos, bár illegális bevételi forrását, amiből az ő jövőjét építik. Ha viszont hallgat, Gábor talán már a holnap reggeli kapunyitást sem éri meg. Gábor lassan felnézett, észrevette a lányt, és zavartan próbálta még mélyebbre gyömöszölni a flakont az olajos munkásnadrág zsebébe. „Szia, Marietta... sietnem kell” – motyogta rekedten, de a lány látta, hogy a férfi pupillái már most tágak voltak a feszültségtől.