Gyertyafény a lépcsőfordulóban — új hang

A kapu becsapódásának visszhangja még ki sem hűlt a lépcsőházban, amikor a félhomályos pihenőnél halk ajtónyikorgás hasított a csöndbe. Erzsi néni lassú, megfontolt léptekkel lépett ki a homályból, karcsú viaszgyertyát tartva a szeme elé. A sárgás lángfény eltorzította arcvonásait, ahogy tekintete a virágcserép melletti kövezetről a feszült Dánielre, majd Bálintra siklott.
– Rossz órában járnak erre a sötétben, fiatalember – mondta hallhatóan éles, csikorgó hangon, s egyenesen Dániel szemébe nézett. – Aki éjszaka titkokat stíröl, könnyen beleszalad a szomszédok bosszújába. A földszinti Szabó Gábor úr például már tegnap este óta szétfeszül a paranoiától... Állítólag lakossági bejelentést fontolgat a hatóságnál a gyanús mozgások miatt.
Bálint zsebében ekkor élesen megrezrent a telefon, s a kijelzőn átvillant egy kórházi üzenet értesítése, de mielőtt elrejthette volna, Enci lépteinek éles kopogása ütötte meg a lépcsőházat a felső emelet felől. Bálint idegesen csúsztatta vissza a készüléket a kabátjába, miközben Erzsi néni tovább beszélt, meg sem rezdülve:
– De dr. Balog Henrik ügyvéd úr még Gábornál is figyelmesebb. Ő már órák óta a kényszerárverési aktáit lapozgatja a sötétben, s csak a megfelelő hibára vár. Itt a házban senkinek nincs tiszta lelkiismerete, Dániel. Magának sem.
Erzsi néni elfojtott mosollyal fordította el a gyertyát, s az apró láng áttetsző árnyékot vetett a szellőzőakna mentén húzódó hideg falra, ahol a Nóra által elrejtett kulcscsomó feküdt.