Árnyak és fényszórók a másodikon

Dániel elhátrált a zsúfolt másodiki folyosóról, hátát a lépcsőház hideg téglájának nyomva. Fekete Zoltán elemlámpájának sárgás sugara a kiégett villanyóraszekrényről a lakók ijedt arcára tévedt, de a bürokratikus kiabálást váratlanul megszakította a földszinti kapu nehéz csikordulása.
Az udvar felől egy sötétített üvegű, idegen luxusautó fényszóróinak kékes csíkja hasított át a lépcsőház ablakain. Varga Nóra lépteinek éles kopogása visszhangzott a kövezeten: a nő szinte szaladva kapaszkodott fel a másodikkal szomszédos lépcsőfordulóig, szorosan magához ölelve egy vastag, fekete kistáskát. Arca sápadt volt, tekintete riadt, s láthatóan igyekezett elkerülni a sötétben tolongó szomszédokat.
Bálint egy pillanatra elfordította a tekintetét Dánielről, s a homályban Nórát kezdte figyelni. A nő nem a saját ajtajához lépett először, hanem a szellőzőakna melletti cserépedényhez kanyarodott. Egy apró, fémes kulcscsomót csúsztatott a kaspó alá, majd élesen körülnézett a lépcsőházban.
– Mindenki maradjon a helyén! A közösségi terekben a pánik tilos! – hirdette Fekete Zoltán, de a zseblámpa fénye ekkor telibe kapta a gyanúsan mozgó Nórát.
A nő elfojtott szisszenéssel rántotta el a kezét a virágcseréptől, s egyetlen gördülékeny mozdulattal bezárkózott a lakásába. Kint az utcán az idegen luxusautó felbőgő motorral elszáguldott. Dániel zsebében a telefon újból megrezrent, s a sötétben érezhető volt: Nóra titkos érkezése csak tovább növelte a házban lappangó veszélyt.