A tegnapi árnyék a folyosón

Gábor tehetetlen dühében az ajtófélfának csapta a tenyerét, de a sötétbe borult folyosón senki sem látta a mozdulatot. A kiégett villanyóraszekrény csípős füstszaga lassan elborította a második emeletet. Dániel lassan hátrált egy lépést a dühöngő lakók mögül. A zsebében ebben a pillanatban meglódult a telefon rezgése, s a kijelző kékes fénye egyetlen másodpercre megvilágította sápadt arcát.
„Tudom, mit tettél tegnap este. Nem törölheted ki.”
A gyomra hirtelen görcsbe rándult. A tegnap éjszakai döntése – amikor kétségbeesésében letöltötte a cég belső adatfájljait, hogy zsarolási alapot szerezzen a kiútjához – most teljes súlyával nehezedett rá. A névtelen üzenet nem tévedett. Paranoiásan ellenőrizte a lépcsőházat: a sötétben valaki a közvetlen közeléből figyelhette minden mozdulatát.
– Mindenki maradjon a helyén! A biztosítószekrényhez nyúlni szabálytalan! – harsogta Fekete Zoltán a lépcsőfordulóból, miközben zseblámpájával összevissza kalandozott.
A korlát mellett Erzsi néni rosszallóan morogta:
– Még a füzetem is eltűnt ebben a kavarodásban... Pedig Zoltán ma is körbejárt a házban, de abban a könyvben minden tartozás benne van!
Bálint a kabátjába rejtve a barna borítékot élesen Dánielre meredt, ahogy átpréselte magát a tömegen.