Gáláns matt a harmadik emeletért

A Vászoly utca 6. előtti kopott padon a sakkfigurák csattanása adta a kora esti alaphangot. dr. Bordás András szigorú professzori tekintettel igazította meg a bástyáját, miközben szokásos monológját duruzsolta a váltóáramról meg a három forint hatvan filléres kenyérről. Köves Dezső, a 8-as lakás úriembere, angyali türelemmel bólogatott, s miközben elhúzott egy huszárt, magában pontosan tudta, hogy a professzor zseniális koponyája mennyire vak a gyakorlati élet kis szürkeségeire. András bácsi ugyanis legkisebb mértékben sem sejtette, hogy az ő végtelenül elegáns ellenfele a felső szinten egy precíziós kézi préssel gyártja a hiányzó közműigazolásokat és számlákat a megszorult lakóknak.
A kapualjból ekkor toppant ki Erzsi néni, szigorú tekintettel pásztázva a gangot, mint egy elszánt házi csendőr. Dezső bá azonnal megskalpolta a kalapját, és olyan ékes, békebeli bókkal köszöntötte az idős asszonyt, hogy Erzsi néni arca menten felderült. A bűvölet akkora volt, hogy a ház önjelölt ellenőre észre sem vette a kapuban elsurranó, gyanús bőrdzsekis alakot, aki alig két perccel korábban távozott Dezső bá lakásából egy frissen nyomott igazolással a zsebében. Erzsi néni vakfoltja a kalapos szomszéd iránt terjedelmesebb volt, mint a ház beázott alagsori tárolója.
Odabent a lépcsőfordulóban közben Molnár Máté gyűrte a kezében a bank legújabb, fenyegető felszólítását. A harmadiki fiatalok törlesztőrészletei az egekbe szöktek, Biankával alig látták egymást a stressztől, és a kimerültségtől karikás szemű fiú már a feladás szélén állt. Dezső bá azonban a sakkparti szünetében óvatosan mellé lépett, és szelíd mosollyal egy borítékot csúsztatott a fiú dzsekijének zsebébe. A papír egy hibátlanul kivitelezett igazolás volt a bank felé – a haladékot jelentő mentőöv, amivel Mátéék nyerhettek némi lélegzetvételnyi időt.
„Szomszédosi szolidaritás, fiam, nem kell nagy feneket keríteni neki” – súgta Dezső bá fanyar mosollyal, majd visszasétált a padhoz, ahol Bordás professzor már türelmetlenül kopogtatta a faasztalt, mondván, hogy az Ohm-törvény nem várhat. A Vászoly utca 6. törvényei azonban egészen másképp működtek: itt a rideg bürokrácia és a tönkremenetel réme ellen néha egy kis szürke zónás gálánsság jelentette az egyetlen védőhálót.