Füst és szikrák a főelosztónál

Nóra épphogy felért a másodiki fordulóba Bálint fojtogató tekintetének kereszttüzében, amikor az első emeleti főelosztó szekrényből éles, fémes pattanás kíséretében kék szikraeső csapott ki. A meglazult bádogajtó mögül sűrű, szúrós szagú füst tódult a lépcsőházba, és a katasztrófavédelmi ellenőr kézi lámpájának fénye egy pillanatra teljesen elveszett a koromsötétben.
A hirtelen zárlat végigszántott a falban futó régi vezetékeken. Bordás professzor korábbi figyelmeztetései ellenére a hálózat nem bírta a túlterhelést, és a sötétben a pince felől baljós, magas hangú sziszegés indult meg: az elektromos csapás hatására a szuterén melletti régi nyomásszelep is átfordult, forró vizet spriccelve a lépcsőfokokra.
– Ki nyúlt a rendszerhez?! – horkant fel a hatósági ellenőr, miközben Dr. Balog Henrik feszülten visszalépett a fal mellé. A mindig kimért ügyvéd élére vasalt öltönye beakadt a nyitott szekrény kiálló fémcsatjába, s a sötétben felhangzó éles reccsenéstől a férfi arca elfehéredett a rettegéstől.
Fent a másodikon Bálint a korlátot szorongatva káromkodott, de a terjedő füstben szem elől tévesztette Nórát, aki kétségbeesetten próbálta beküzdeni kulcsát a saját ajtajába. Dániel lent, a postaládák tövében a zsebében meglendülő telefon kijelzőjére pillantott: a villódzó képernyőn a névtelen zsaroló újabb visszaszámláló üzenete villant fel.