Füst és szikra a kapualjban

Ricsi az akkumulátoros lámpával nem Dániel felé indult, hanem átdübörgött a korlát mentén, egyenesen a földszinti kapcsolótábla irányába. Oda lent már gyűlt a tömeg: Kovács Tibor bá egy rozsdás csavarhúzóval feszítette szét a biztosítékdoboz fedelét, miközben Fekete Zoltán szigorú, kék zseblámpafénye fókuszált a megolvadt műanyag szagát árasztó vezetékekre. A főkapcsoló elégett, a ház elektromos gerince teljesen megbénult.
– Megmondtam, hogy a túlterhelés kiveri a rendszert! – csattant fel Ricsi, és dühösen belerúgott a lépcsőforduló alsó fokába. A szuterénben tárolt hűtőládái épp leálltak, a csempészett áruja veszélybe került. – Ha elolvad a készletem, Zoltán, azt magán hajtom be!
A sötét kapualjban, a postaládák fémes sora mellett Bálint riadtan húzódott a falhoz. Zsebébe gyűrte a postaládából frissen kiszedett barna borítékot, amikor a jéghideg eleganciájú Dr. Balog Henrik lépett mellé a homályból. Az ügyvéd zseblámpát sem használva, tökéletesen tájékozódott a lépcsőházban.
– A társasház felújítási alapja üres, Bálint – jegyezte meg Balog halk, metsző hangon, közelebb hajolva a fiatalemberhez. – Egy ilyen műszaki hiba helyreállítása milliókba kerül. Vajon Erzsi néni még mindig úgy gondolja, hogy rendezni tudja a számláit?
Dániel fentről nézte a kibontakozó káoszt. A telefonja csendben lapult a zsebében, de a fenyegető üzenet úgy égetett, mintha a készülék maga forrósodott volna fel. Lent Tibor bá csavarhúzója szikrát vetett, és az épületben csapdába esett lakók feszültsége a pattanásig feszült.