Földszinti fojtogató alku

Míg az emeleteken a sötétség és a felcsapó indulatok uralkodtak, a földszint homályos zugában Erika síró csecsemőjét a mellkasához szorítva surrant be Dr. Szabó András kopott, fertőtlenítőszagú magánrendelőjébe. Bálint elkeseredve rohant utána a sötét folyosón, de mielőtt átléphette volna a küszöböt, az orvos határozott mozdulattal rácsapta a tejesüveg-üveges ajtót, s a zár fémes kattanással ugrott a helyére.
– Szabó doki, nyissa ki! Ne csinálja ezt! – dörömbölt halkan, sziszegve Bálint, miközben a Vászoly utcai kapu előtt már villogtak a rendőrautó kék fényei.
Dr. Szabó lassú, imbolygó léptekkel fordult felé a félhomályban. Nyakkendője meglazítva csüngött, tekintetében az alkoholgőz és a kapzsi remény keveredett. Egyik kezével Erikát intette csendre, aki remegve ült le a vizsgálóasztal szélére, a másikkal pedig a vastag ajtóüvegre tenyerelt.
– Egyetlen szavamba kerül, Bálint – suttogta az orvos, de a hangja átjárta a vékony faajtót. – Henrik még ma éjjel behajtja rajtam a kártyaadósságot. Ha tíz percen belül nem hozol nekem ötszázezer forintot készpénzben, hogy kifizethessem az ügyvédet, most azonnal kinyitom az ajtót. És akkor Enci meg az egész ház megtudja, kinek a gyermekét dajkálja itt ez a lány.
Bálint tüdeje összeaszódott a tehetetlen dühstől. A zár túloldalán csapdába esett: a hatóság már a ház kapujában volt, a legféltettebb titka pedig egy végzetesen eladósodott zsaroló markába került.