Fojtogató kamatok

Balog Henrik még csak nem is nézett a kaput kétségbeesetten rángató Nóra felé; tekintetét a harmadik emeleti lépcsőfordulóban szinte dermedten álló Molnár Mátéra szegezte. A fiatal IT-s fiú feje felett napok óta ott lebegett az elszabadult törlesztőrészletek réme, s az ügyvéd hűvös jelenléte most végképp rárántotta a fojtogató valóságot.
– Máté, remélem, a pénteki határidő sem kerüli el a figyelmét – mondta Balog halk, csendes, mégis borotvaéles hangon, teljesen figyelmen kívül hagyva Bálint felbőszült morajlását. – A bank türelme véges. Kár lenne, ha a Biankával közös otthonuk a kényszerárverési jegyzékem tetején kötne ki.
Máté görcsösen szorította a korlát hideg fémjét, arca elsápadt. A törlesztők nyomása és a felújítás körüli feszültség már amúgy is a tönk szélére sodorta a kapcsolatukat, Balog nyílt fenyegetése pedig gyomorszájig hatolt. Ebben a pillanatban a szuterén felől nehéz, dübörgő léptek törtek fel.
Székely Ricsi vágott át a félhomályon. A szuterén kereskedője ingerülten méregette a lépcsőházban pattanásig feszülő indulatokat.
– Elég legyen az észosztásból, doktor úr! – csattant fel Ricsi éles, vágó hangon. – Inkább a beégett kapuval foglalkozzon, ne a mások hiteleivel!
A sötét folyosó falai felerősítették a szavait. Odaföntről, Bordás professzor félig nyitott ajtaján át még hallatszott egy elfojtott félmondat Nikola Tesla váltóáramáról, de a lépcsőházat már teljesen eluralta a lakáshitel-csapda fojtogató réme és a lakók csendes rettegése.